Betűző fények - lélek képek

Haiku az Életről

Lélekzem...

vesszővel elválasztott létek

... , ...

járni az utat

míg

n e m  vétek

Őszmadár

utazó

fuvallatban

táncoló

időtlen

körforgás

hírnökeként

tovaszáll

kopott hitű közönyön át

kereste az ember hangját

meglelte és megszerette

más csak űzte, hite vesztve

természetbe csendesedve

némán pihen elmélyedve

szeretettel töltekezve

fényt hoz az új reggelekbe

lombkoronán szél tágít rést

becsillan a napsugár

huncutszemű fénytündérek

körtáncának nesze száll

finom ködként ezüst permet

hull a lépteik nyomán

megfestve az álmokat

reményhez ver új hidat

erdő lelkét ha meglátod

életet lelsz, s halált ott

avar alji rothadásban

életszagú áramlás van

mi lent volt felkerül

életforgás csöndje rezdül

csukott szemmel kövön ülve

patak fényben megfürödve

égi fénnyel kelünk útra,

erdő mélyén nyugalomra

puha fények ölelnek

erdő mélyén vezetnek

utadat ha vétenéd

nyitott szíved a remény

simíts meg egy levelet

benne a fát megleled

megsúgja majd létedet

s szeretete elvezet

hol önmagad megleled

ott vagy

a fában

erdei ruhában

levél

suhanásban

patak

mosolyában

időtlen

csöndjében

erdei

imámnak

megadón

ellobban

tova száll

ég kékje

várja már

paplant

von rá

majd a tél

fényt álmodva

visszatér

angyal voltam egyszer rég

belepte a feledés,

emberbőrű szendergés

néma utam szürke csöndjén

nem hatolt át égi fény,

így telt el a sok-sok év

csodatévő őszi szélben

betűkbe zárt emberségben

vártál rám az út mentén

arcod láttam messzeségben

ismertelek réges-régen

szárnyat, Tőled kaptam én